Hazánk növénytermesztő gazdaságaiban a kukoricatermesztés eredményességét, a kialakuló termés nagyságát a klimatikus tényezők (csapadék, hőösszeg), a termesztett genetikai alap, tehát a hibrid és az alkalmazott technológia színvonala határozzák meg. Sokszor azonban látható olyan helyzet, ahol egymás közelében lévő táblákon termesztett kukoricaállomány jelentős terméskülönbséget produkál, annak ellenére, hogy a klimatikus viszonyok vagy akár a termesztett hibrid is egyforma.

Gyakran találkozok én is ilyen esetekkel, és tapasztalataim alapján az elkövetkezőkben összefoglalom azokat a fontosabb tényezőket, melyeket ha alkalmaz egy termelő, akkor biztosan rossz termésre számíthat. Tehát az elkövetkező tanácsokat ne kövessék, ha jó termést szeretnének elérni!

Rossz tanács 1: Termesszünk olyan helyen kukoricát, ahol megáll a víz a területen!

A belvízkár igen jelentős hatással lehet a termésre. Ha olyan területen vetünk kukoricát, ahol előzőleg hosszabb ideig vízállás volt, akkor ott nem tud kiteljesedni a technológia. Az oda vetett növények rosszabb talajszerkezeti körülmények között fejlődnek. Az ilyen helyeken rosszabb tápanyag- és vízszolgáltató állapotba kerül a talaj. Az optimális víz-levegő arány teljesen felborul. Ezeken a helyeken mind a csapadékos, mind a száraz periódusok kedvezőtlenek lesznek. Ha a vetés és a kelés után áll meg a területen a víz, akkor pedig a már kikelt, fejlődő kukorica nem tolerálja a levegőtlen talajállapotot. Érdemes a belvíz által veszélyeztett területeken okszerű talajművelési megoldásokkal segíteni a beszivárgást, és ha ezen túl szükséges és lehetséges akkor vízrendezni azokat.

Rossz tanács 2: Ha takarónövényeket használunk, különösen száraz periódusokban, akkor a vetéshez lehető legközelebb történjen a takarónövény-állomány terminálása.

Méréseink alapján az ilyen gyakorlat száraz időjárási periódusban rosszabb kelési arányt eredményez, és kisebb termés várható.

Rossz tanács 3: Rossz eredmény várható, ha nem figyelünk a vetett kukoricahibrid-vetőmag fizikai és biológiai tulajdonságaira.

Egyik fontos fizikai paraméter a vetőmagtétel frakciómérete és annak homogenitása. Bármilyen vetőgéppel vetünk, egy homogénebb vetőmagfrakciójú hibridet jobb minőségben lehet elvetni. Ez azt eredményezi, hogy a kelés egyöntetűbb, a tőtáv jobban megközelíti az elméletit. A vetőmag csírázási %-a hasonlóan fontos paraméter. Ez is szabvány előírás, de nem mindegy, hogy a vetett vetőmag esetében a szabvány szerinti 90% feletti, de ahhoz közelebbi, vagy a 100%-hoz közelebbi ez az érték. Fontos paraméter a Cold-teszt értéke is, különösen akkor, ha forgatás nélküli technológiában gazdálkodunk. Érdemes olyan forgalmazótól vásárolni vetőmagot, aki ezzel tisztában van, és segít a termelőnek ebben a kérdésben.

Rossz tanács 4: Helytelen vetésforgó és agrotechológia alkalmazása (integrált védekezés hiánya), mely hatására nagy mennyiségű talajlakó kártevő van a kukoricatermesztésre szánt területen, és mindez vegyítve talajfertőtlenítés nélküli vetéstechnológiával.

A talajlakók kártétele folytán tőszámhiány és sokféle kárkép alakulhat ki, melyek hatására a terméscsökkenés akár igen drasztikus is lehet.

Rossz tanács 5: Rengeteg tavaszi talajművelés a talaj minél „jobb” simításának, tömörítésének és porosításának maximalizálása érdekében, különösen úgy, hogy nedves, a művelésre alkalmatlan állapotú talajon végezzük azokat. Mindez vegyítve olyan eszközök alkalmazásával, mint például a tárcsa, melyek nagy vízveszteséget okoznak, kiszárítják vetési mélységben a talajt, és csírázásra alkalmatlan/vagy részben alkalmas fizikai és nedvességi állapotot hoznak létre.

Ezek a gyakorlatok egyértelműen terméscsökkentő tényezők, egyenletlen kelést, tőszámhiányt, kezdeti lassú fejlődést okozhatnak. Helyesebb irány ha értjük azt, hogy a kukorica nem igényli az aprómorzsás magágyat (és azt is, hogyha mégis ilyet csinálunk, akkor az aprómorzsa az nem por).

Rossz tanács 6: Rossz tanács 5 alkalmazása után egyidőben lehullott 20-30 mm csapadék.

Ez a helyzet a szétporosított állapotból a felszínen lecserepesedett állapotot hoz létre, továbbá a talajban levegőtlen szerkezetet alakít ki. Minkettő rossz a kukorica számára, a levegőtlenség lassítja a kelési folyamatot, a cserepesedett felszínt pedig a kelőfélben lévő csírák nem tudják áttörni. Jelentős termőtő-veszteséget lehet elérni ilyenkor, mely állapotra nem a küllőskapa, hanem a talajművelési filozófia megváltoztatása a legjobb megoldás.

Most pedig pár olyan rossz tanács, amit közvetlenül a vetéskor tudunk „használni”, ezeket se fogadjuk meg!

Rossz tanács 7: Lehető leghamarabb, amint a táblára tudunk menni, kezdjük a vetést, nem törődve azzal, hogy érje el a talajhőmérséklet a kukorica számára szükséges, a vetés mélységében tartósan mért 10-12 °C-ot!

A „tartósan” jelző a reggeli órákban mért értéket jelenti, és ez az intervallum a talaj fizikai féleségétől is függ. Míg egy homoktalajon 10 °C már megfelelő lehet, addig egy nagyobb agyagtartalommal rendelkezőnél ez 14 °C, hiszen ennek rosszabb a hőkapacitása, vagy ahogy a gyakorlat hívja, hidegebb. Továbbá igen fontos tényező a vetendő területen alkalmazott talajművelési rendszer és az annak hatására kialakult talajszerkezet, valamint a felszínt takaró visszamaradt szármaradvány mennyisége.

Rossz tanács 8: A vetést végezzük nedves körülmények között!

Az ilyen állapotokban lehet leginkább a vetőgéppel talajszerkezet-rombolást véghezvinni, ami igen jó irány a rossz termés felé! A szemenkénti vetőgépeken a vetőkocsi-terhelő mechanizmus az egyik alapja annak, hogy a vetőkocsi minden esetben kövesse a talaj felszínének változásait, hogy ezáltal a talaj felszínéhez képest minden vetőmag egyforma mélységebe kerüljön. Azonban a talajnedvességi állapotok figyelmen kívül hagyásával, nedves körülmények között vetve a vetőkocsi túlnyomható, amely egy olyan állapot, amikor a vetőkocsi mélységhatároló kereke túltömörítheti a barázdafalat, mely így valóban egy nehezen áttörhető falat képez a csírázó kukorica gyökerei számára. Ha nem akarjuk ezt a hibát elkövetni, érdemes várni a vetéssel addig, amig vetésre optimálisabb lesz a vetésmélységig a talaj nedvességtartalma. Túltömörített barázdafal hatására a kezdeti fejlődés vontatott, a továbbiakban deformált gyökérzet és a kukoricanövény rossz víz- és tápanyagellátása alakul ki, ami a fejlődő cső méretének csökkenésében nyilvánul meg a potenciálishoz képest.

Rossz tanács 9: Az optimális 4,5-6 cm-nél sekélyebbre vagy mélyebbre ültessünk!

Az optimálistól eltérő vetésmélység mindkét esetben a vetetthez képesti kikelt tőszám csökkenését eredményezi, ami terméscsökkentő folyamat.

Rossz tanács 10: Juttassunk ki vetéskor minél nagyobb adagú nitrogénműtrágyát, minél közelebb a sorhoz!

A különböző nitrogénformulák a talajban kémiai átalakulásuk során ammóniává is alakulnak, mely csíramérgező hatású. Ne közelítsünk nitrogénnel 5 cm-nél közelebb a sorhoz, különben csírapusztulással kell számolni!

Rossz tanács 11: Ne használjunk startertrágyákat vetés során, különösen forgatás nélküli technológiában!

A nitrogén és egyéb, a sortól eltolva kijutatott anyagok nem starterek! A starter szó igen kifejező, a vetett mag „start”-jában, a csírázás kezdetén segít a növénynek fejlődni, és könnyen hozzáférhetővé tenni az ebben az időszakban fontos tápelemeket (főként foszfort), melyek a növény gyökerének akkori kis mérete vagy környezeti hatások által a korai időszakban nem elérhetők. Ez azt vonja maga után, hogy a starternek a vetett magnál kell lennie. Ha ott van, akkor erősebb a gyökérfejlődés és a kezdeti növekedés. Azok az anyagok, melyek a vetett sortól (magtól) távolabb vannak, ebben az értelemben nem starterek, azoknak a kukorica fejlődésének későbbi szakaszaiban lehet szerepük.

Rossz tanács 12: Igyekezzünk minél gyorsabban haladni a vetőgéppel a vetés során!

Ez egy igen rossz tanács. A vetés minőségének képlete:

Vetés minősége = vetőmag minősége x a talaj állapota (felszíni és vetésmélységi) x a vetőgép tudása.

Ha minden tökéletes ebből az összefüggésből, akkor az eredmény is az. Ha jó minőségű vetőmagot (lehetséges) és egy olyan tudású vetőgépet veszünk, ami képes lehet fizikailag a gyors vetésre (ez is lehetséges), még akkor is ott van egy fontos tényező, a talaj. Bármilyen jó is a vetőgépünk, arra is hat a fizika (még egy ideig), és a 16-18-20 km/h vetési sebesség esetén csak autópálya-simaságú talajon képes megfelelő vetésminőséget produkálni. Viszont, ha ezt a talajállapotot létrehozzuk, akkor vissza lehet ugrani jelen cikk „Rossz tanács 5. és 6.” pontjához és végiggondolni, mit jelent a talajszerkezet-rombolás. Tehát gyorsan lehet vetni, de nem érdemes.

Rossz tanács 13: Úgy legyen kialakítva a traktor-vetőgép gépkapcsolat, hogy a traktor kereke rátaposson a vetendő sorra, és ott az addig lazult és a csírázásra, gyökérfejlődésre optimális állapotot lerontsa.

Ebben az esetben torzult gyökerekre számíthatunk, ami nem jó irány a jó termés felé, a rossz felé viszont ígéretes.

Egyszer egy bölcs ember azt mondta: „néha még egy rossz tanács is jó utat mutathat”. Én azt javaslom, ne alkalmazzuk a rossz tanácsokat, hanem először gondoljuk végig, és a jó gyakorlatokat vezessünk be helyettük!